Miért választja el a Földközi-tengeri tűzkonyha a lángot a parázstól
Ha alkonyatkor elsétál egy működő konyha mellett Málagában, Nápolyban vagy Gaziantepben, ritkán érzi nedves füst szagát. Ehelyett forró kő illatát érzi, a gyantás gallyak gyorsan leégő szagát, és az olívaolaj csobbanását a vasra, abban a pillanatban, amikor kialakul a pirítás. A medencében a tapasztalt tűzmesterek munkájukat két állomás között osztják meg: egy égetőládában, ahol a nyers fából tiszta faszén lesz, és egy főzőágyban, ahol a sugárzó hő korom nélkül végzi a dolgát.
A Földközi-tengeri nyílt tűzön működő éttermek megértése azzal kezdődik, hogy felismerjük, milyen feladatot kell a hőnek ellátnia. A calçot hagyma közvetlen, narancssárga lángot kíván, hogy hólyagosra pirítsa papírszerű héját; egy andalúziai espeto-n sütött egész tengeri küsz szelíd, oldalirányú, szél által táplált hőt igényel; a hólyagosra sült kovászos lafa pedig a taboon kupola agyagjának vezetéses, csapásszerű hőátadását követeli meg.